A zobordarázsi Szt. Mihály templomot egy sziklás dombra építették, az egykori római erődítményre. Az egyhajós templomépületet kőből és kevert habarcsból emelték, négyszögletes alaprajzú, félköríves szentéllyel és felfalazott piramistoronnyal rendelkezik. A régészetileg feltárt eredeti templom alapítását körülbelül a 11. század felére tehetjük, de valószínűleg sokkal régebben épült. Ez a terület eredetileg a Zobor-hegyi kolostor tulajdona volt. Önálló plébániaként a templom 1787-től működik. A ma látható épület az eredeti teljes elpusztulása után épült ki, valamikor a 11. és 12. század fordulóján. Az átépítések során románkori arculatot kapott. A templomhajót kiszélesítették és a szentély alaprajzát félkörívesre alakították. A 13. század elején épült ki az empórium és a torony, viszont az ezt követő időszakban már csak részleges felújításokat végeztek a templomon. 1993 és 1999 közti években a templomot felújították és kiemelték románkori jellegét. Az 1947 és 1948 közti években a templom körüli területen 55 sírt tártak fel, melyekben pénzérméket, díszeket és ruházati kellékeket találtak. A temetőben a 11. és a 17. századok közti időszakban temettek.
